Ökoturisztika
Ásotthalmi homokbuckák vidéke
Az 1886 óta erdőrezervátumként érintetlenül megőrzött Kiss Ferenc emlékerdő igazi tanúerdő. A hajdani sztyepprétekkel és futóhomok-buckákkal tarkított táj ősi nyárligeteinek képét és élőlényeit őrzi. Kiss Ferenc erdőmérnök, Szeged erdőmesterének javaslatára ezt a területet eredeti formájában őrizték meg.
A jellemzően fehérnyár fafajú ligetes erdő a változatos domborzatnak köszönhetően rendkívül változatos képet mutat. A száraz buckatetőkön ugyanazok a fafajok csenevészen nőnek, míg a vízhez közelebbi völgyhajlatok fái 15-20 méteresre is megnőnek. 1976-ban itt állították fel Kiss Ferencnek, a szegedi erdők atyjának az emlékoszlopát. Közvetlenül az 55. számú út mellett, attól északra, az ásotthalmi elágazás után Baja felé haladva, 400 m-re található.
Az ásotthalmi erdők felfedezőinek érdemes megtekinteniük a Bajára vezető főút 36. kilométerének közelében álló Szent Erzsébet Kápolnát, más nevén Back Kápolnát, melyet Begavári Back Bernát szegedi polgár 1937-ben fiatalon elhunyt fia emlékére építtetett. A Czike Gábor által tervezett, vakolatlan, mész-homok téglaépület mellett erdei pihenőhely, esőház, pad, asztal és tűzrakó-hely várja az arra járót.
A közelben található terebélyes szürke nyárról, a „Ruzsafa”-ról elsőként Kiss Ferenc emlékezett meg 1927-ben
„Körülbelül 130 éves lehet az Alsó-ásotthalmi erdő északnyugati sarkában levő nyárfa, mely Rózsafa nevet visel: a 8-10 ezer hold kiterjedésű legelőn a magányos pásztor szemeinek ez nyújtott nyugvópontot s tájékozódást az utasnak és régi időben a betyároknak. A Rózsafa nevet azért kapta, mert Rózsa Sándor s az emberei az ágára aggatott jelekkel adták egymásnak tudtára, hogy merre mentek, vagy hogy honnét várhatók a zsandárok.”
A Bedő-liget, a Back-kápolnától délre, egy kellemes sétával érhető el.
A ligetet Kiss Ferenc javaslatára hozták létre és nevezték el Bedő Albert országos főerdőmester tiszteletére. Bedő nevéhez fűződik az 1879-es első modern erdőtörvény megalkotása. A ligetes erdő enyhén hullámos ásotthalmi típusú homokbuckás területre települt. A néhány kocsányos tölgy között megtalálhatjuk a platán, a vénicszil és a feketedió ligeteket. Mindezek között pedig gyönyörködhetünk a hajdani száraz homokpuszták maradványnövényeiben. Az öregedő fák alatt hatalmas hangyabolyok vonják magukhoz a természet- és erdőszerető látogató figyelmét. A feketeharkályok lakta platánligetek megfigyelése különös élmény a türelmes szemlélődő számára.
Tisza völgye
Hódmezővásárhelytől 6 km-re, a Tisza bal partján található Mártély, a Tisza egyik
legrégebbi halászfalva, mely egyben a Tisza-szabályozás „szabadtéri múzeuma” is. Ez a vidék a folyó déli szakaszának talán legszebb része: a kiszélesedő ártéren holtágak, morotvák, nedves rétek, rekettyések, mocsaras, tocsogós területek és gyönyörű erdők váltakoznak. A mozaikos élőhelyek miatt a környék növény- és állatvilága gazdag és változatos, ma tájvédelmi körzet. Szépségével és sajátos hangulatával művészek sorát ihlette meg (pl. Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula, Barcsay Jenő). Messze földön híres a mártélyi művésztelep. A Tisza és a gátak között elterülő, valóban festményre illő hullámtér a folyószabályozás során, a 19. század végén alakult ki.
Kis-Sárrét
A hajdan bihari, ma Békés vármegyei Kis-Sárréten, a határ közelében található Árpád-kori falu Geszt, mely a Tisza-család uradalmának központja volt.
A Tisza család két miniszterelnököt, s további jeles személyiségeket is adott az országnak. Tisza Kálmán és az Ady által is megverselt „csóvás ember, a vén geszti bolond”, Tisza István (apa és fia) miniszterelnökök a csendes geszti birtokról indultak. Itt született Tisza Lajos is, aki a szegedi nagy árvíz után újjáépítés kormánybiztos, valamint az Országos Erdészeti Egyesület egyik megalapítója, majd hosszú időn át elnöke volt. A fiatalon elhunyt, költői vénájú Tisza Domokos görög és poétikai oktatását a család 1851-ben Arany Jánosra bízta. A költő közel egy évet töltött a kastélyban illetve a kis nyári lakban, amely kedvelt tartózkodási helye volt. A geszti temetőben hatalmas családi sírbolt őrzi a Tisza család tagjainak földi maradványait.
A volt Tisza-birtok nagy része ma erdőterület. Ez a Tiszák 1930-as évektől végbevitt nagyarányú erdősítésének, no meg a helybeliek szorgos kezének és az erdészek, elsősorban Müller Géza erdész szakértelmének köszönhető. A Zsadány határában látogatható vátyoni tanösvényen a Dél-Bihar összes jellegzetes tájképi eleme megtalálható. Tiszta időben kelet felől a Nagyvárad környéki dombok, a Bihar-, a Béli- és a Zarándi-hegyek monumentális tömbje zárja a látóhatárt. A tölgyes erdőktől a Kis-Sárrét vízi világáig számtalan látnivalót gyűjthet be képzeletbeli vándortarisznyájába a városoktól távolra is elmerészkedő turista.
Körös-közi erdővidék
A Fekete- és Fehér-Körös mai összefolyásánál fekvő Doboz ősi magyar falu. Feltételezhető, hogy a terület az Árpád-kortól fogva folyamatosan lakott volt. Őseik a király kondáit makkoltatták a környék roppant erdeiben. A település kastélyát a XVIII. században az Almássyak építtették. Gazdasági épületeit később Ybl Miklós tervezte. Parkjában található egy neoromán kápolna és a Wenckheim-mauzóleum. A község belterületén a régi Fekete-Körös ölelésében félszigetként terül el a 6 hektáros kastélypark, melyet az 1880-as években az itt élő eredeti faállomány felhasználásával alakítottak ki.
Doboztól délkeletre, a Fekete-Körös holtágának egyik kanyarulatában állt egykoron Sámson vára. A lekerekített sarkú, háromszög alaprajzú sáncvár feltehetően a X- XI. században épült. A környékbeli falvak jól védhető menedékhelyéül szolgált. Az ásatások szerint sövényfal tette a sáncot magasabbá, és fából épült tornya is volt. Ennek a sáncvárnak állít emléket a helyreállított kaputorony.
A kirándulók a doboz-szanazugi üdülőterület mellett, a faluhelyi erdő hársfái alatt tiszteletüket
tehetik a dobozi születésű, szegény sorból felemelkedett Dr. Papp László erdőmérnök síremlékénél. A vidék legősibb falujából indult, és nemzetközi hírű tudományos kutató lett.
Gyula a Körös-vidék legnevezetesebb városa. A nagy múltú település és környéke nem csak
épített és kulturális emlékekben, hanem természeti értékekben is kiemelkedően gazdag. A Gyulaváriban található Almásy-kastély kiállításai ebbe a kincsestárba engednek bepillantást. A látogató az erdő- és vadgazdálkodáson, a vízépítéseken és biogazdálkodáson keresztül ismerkedhet meg a fenntarthatóság fogalmával és megoldásaival. A Fekete-Körös magyarországi szakasza a Tiszántúl egyik legérintetlenebb tája. A mályvádi erdőt határoló Fekete-Körös a leginkább szabályozatlanul hagyott folyóink egyike. A határtól a szanazugi összefolyásig kanyargó 20,5 kilométeres vonalán húsz erős hurkot és ívet vet. Igézően vadregényes. A kanyargó folyót több ezer ha kiterjedésű erdő kíséri. Az ősi erdőszigetek, Keszi, Bányarét, Törökerdő, Mályvád, Sitka erdeiben még ott kanyarognak az elhagyott Körös-medrek. Az erdőgazdaság több évtizedes vízpótló törekvéseinek eredményeképpen
jelentős részük ma újra vízjárta vidék. A változatos élőhelyek sok-sok növény- és állatfajnak adnak otthont. A terület évszázadok óta kiváló vadászterület, dámvadállománya messze földön híres.
A Bányaréti őstölgyes, hazánk ezredik védett területe, valamikor legelőhöz kapcsolódó delelőhely volt. Kocsányos tölgyei és vadkörtefái a Körös-vidék egykori ősi tölgyerdőinek maradványaként jelentős genetikai és táji értéket képviselnek.
Gyula-Városerdő kedvelt üdülőövezet és parkerdő. Itt működik a Dalerd Zrt. Erdészeti Tájékoztatási Központja, melynek udvarában többek között egy különálló haranglábbal és faragott kapuval rendelkező ökomenikus fakápolna is áll. Érdekessége, hogy oltárát a hatvanas években lebontott, patics falú cserkészkápolna keresztje díszíti. A régi imádságos helyet boldog Apor Vilmos szentelte fel. A keresztjét pedig erdei iskolázó gyerekek találták meg a fák között. A parkerdőben könnyen bejárható tanösvények és erdei berendezések szolgálják a kirándulókat.
Bélmegyer-Fáspuszta környékét mindig is erdők borították. A ma már védett terület a szikes legelőn álló magányos, több száz éves kocsányos tölgyekkel, idős vadkörtefákkal az ősi erdőssztyep látványát idézi. Valamikor az Alföld jellegzetes növénytársulása volt, de mára Magyarország utolsó, épen fennmaradt sziki tölgyesei között tartják számon. A reliktum területet a régi ereket követő galériaerdők veszik körül.
Kovács Péter bélmegyer-fáspusztai kerületvezető erdész 1958-ban egy tölgymatuzsálem alatt esküdött örök hűséget Szabó Margittal. A fa Magyarország 10 legnagyobb átmérőjű tölgyfája közé tartozik. Az óriás tölgyet a környékbeliek „Péter fája”-ként ismerik. A nagy tiszteletben állt erdész halálakor a családi koszorúba búcsúzóul belefonták a bélmegyeri tölgyóriás néhány hajtását is. A bélmegyer-fáspusztai bekötőút és az erdészházi bejáró kereszteződésében álló fakeresztet a környékbeliek szerint a II. világháború után egy helybéli asszony állíttatta, aki éveken keresztül ezen a helyen várta haza szeretteit a háborúból.
